• Eredeti neve: Salevaa Atisanoe
  
• Honosított neve: Sioda Jaszokicsi
  
• Született: 1963. december 31-én, Nanakuliban (Hawaii, USA)
  
• Családi állapota: nős, felesége Sioda Szumika, volt fotómodell
  
• Kedvenc étele: "minden"
  
• Hobbijai: zongorázás, szörfözés az Interneten
  
  
• Az első szumómérkőzés: 1982. július
  
• Az első dzsúrjó mérkőzés: 1983. november
  
• Az első makuucsi mérkőzés: 1984. július
  
• Legmagasabb elért rangja: ózeki
  
• Az utolsó szumótornája: 1997. november
  
• Összesen 81 tornán vett részt a legfelső osztályban, eredménye 649 győzelem, 476 vereség és csak 89 napon hiányzott.
  
• Tornagyőzelmek száma: három
  
• Különdíjai: 4 sukun-só, 5 kantó-só és 1 ginó-só.
  A mérkőzések adatai saját forrásból származnak!

  Képek a Fotóalbumból

  Salevaa Atisanoe majdnem évfolyamelsőként fejezte be a középiskolát Honoluluban. Kiváló (amerikai) futballjátékos volt és azt tervezte, hogy tanulmányait a jogi egyetemen folytatja. Ekkor találkozott Jesse Kuhauluával (akit Takamiyama néven ismerhetünk a szumóból). Jesse győzködte, hogy próbálja ki a szumót, azt a sportágat, ahol a nagy teste előnyt jelent. Atisanoe húzódozott, ahogy mondta: "Nem szeretek küzdeni". De ez egy érdekes lehetőséget is jelentett számára, és tudta, hogy családja, ahol kilenc gyerek nevelkedik, komoly anyagi gondokkal küzd.

  Japánba érkezése után megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a szumó birkózók "egyenruhája" csupán egy szál mavasi és semmi más. "Nagyon szégyenlős voltam, zavart, hogy csak egy ágyékkötőt viselhetek" - emlékezett vissza. De ami sokkal rosszabb volt, a kemény edzések sorozata, amitől rettenetesen fáradt volt mindig, tetejébe a véget nem érő napi tennivalók. "Amikor odakerültem, nagyon durva bánásmódban volt részem nap mint nap. De egy idő után megszoktam a fájdalmakat."

  Azok az idősebb és rangosabb birkózók, akik gyötörték, ugyanazok voltak, mint akiket később zokszó nélkül ki kellett volna szolgálnia; a hátukat sikálni a fürdőben, felszolgálni az ételüket, átvenni a telefonhívásaikat és teljesítenie mindenféle megbízásukat. "Amikor legalul vagy, mindent neked kell megcsinálnod. Hogy beilleszkedj, hozzá kell szoknod ehhez. Én nagyon nehezen viseltem el." Elhatározta, hogy gyorsan halad majd felfelé a ranglétrán, így kerülve ki a szolgasorból. Alaposan fejlesztette a nyomótechnikáját és súlyát kihasználva hamarosan erőfölénybe került ellenfeleivel szemben. Mivel igen ígéretesen szumózott, a Konisiki Jaszokicsi harci nevet kapta, a szumócsapatnak az 1890-es években birkózó jokozunája után. Nem hozott szégyent nevére, a dzsonokucsi és dzsonidan osztályokban vereség nélkül (7-0) nyerte meg a tornákat. Egy év múlva már elérte a dzsúrjó osztályt, és szekitori lett belőle. 

  Konishiki a saját harcstílusát "szigorúan csak támadónak" minősítette. Nem használt semmilyen cselt, hárítást, egyszerűen csak hatalmas testével próbálta az ellenfeleket kitolni a körből. Ez egy sikeres stratégia volt. Az első tornagyőzelme után nyíltan kimutatta az érzelmeit és sírt az örömtől. Ő volt a második külföldi (Takamiyama) után, aki szumótornát nyert.

  Rengeteg szurkoló volt kíváncsi arra, hogy vajon mit csinálhat, amikor nem szumózik. Történetek keringtek arról, hogy a helyi diszkókban táncolja át az éjszakákat, hogy egy ültő helyében több mint száz üveg sört ereszt le a torkán. Sokan csodálták őt kitartásáért és őszinteségéért. Keményen dolgozott a ringben és mindig őszintén fejtette ki a véleményét. A japánoknak az ő merev társadalmukban nem nagyon van lehetőségük az igazi érzéseik kifejezésére.

  Konishikit néha kissé túl nyersnek tartották, de sokan irigyelték a nyíltságáért. Nagyon könnyen alkalmazkodó személyiség, megtanult japánul és most már folyékonyan beszéli, zongorázik és golfozik, félelmetesen jó énekhangja van, amit nagyon szeret a televízió karaoke-műsoraiban megmutatni. Kellemes megjelenésű, ölelni való mackó. Gyakorlatilag minden témában jártas beszélgetőpartner.

  De 1984 körül felütötte fejét a Konishiki-ellenes tábor. A konzervatívok nemcsak Konishiki ellen léptek fel, hanem általában az ellen, hogy a nemzeti sportban külföldiek legyenek jelen.   Nem tetszett nekik, hogy azt látják, hogy a külföldiek gyorsan emelkednek felfelé a ranglétrán és a saját japán birkózóik csak utánuk kullognak. Nagyon nehezteltek Konishikire. A konzervatívok soha nem értették meg őt és arra panaszkodtak, hogy nagyon "nem japán" a viselkedése, hiányzik belőle az alázatosság és a tisztelet, a mindennél fontosabb hinkaku minőség. "Nagyon rossz volt" - emlékezett vissza Konishiki. "Alig tudtam éjszakánként elaludni. Nagyon bántott mindaz a sok rossz, amit rólam mondtak. Eltartott egy évig is, hogy túltegyem magam rajtuk és azt tudjam mondani: 'Mi a fenét akartok? Csinálom, amit csinálok, ne szóljatok bele!'". Tovább haladt az ózeki rang felé vezető úton (amely rangot 39 egymást követő tornán keresztül megőrizte) és háromszor nyert szumótornát. Bár nem kapta meg az áhított jokozuna rangot (nem volt tőle messze), a szumó világának egyik uralkodó alakja lett.

  1992. február 11-én elvette a volt divatmodellt, Sioda Szumikát. A keresztény templomban tartott szertartáson, amelyet egyenes adásban közvetített a japán televízió, a boldogító igen kimondása után a felesége homlokát csókolta meg, mondván "nem akartam tönkretenni a sminkjét". Az esküvőt követő fogadáson 1500 vendég vett részt.

  1994. február elsején Konishiki megkapta az igazságügyminisztériumtól a japán állampolgárságot. Nevét hivatalosan Sioda Jaszokicsi-re változtatta (a családnév a feleség családneve, a keresztnév pedig a szumós nevéből ered).

  A térdsérülések sora miatt elveszítette ózeki rangját. De nem adta fel, mindenképpen folytatta a birkózást. "Természetesen szeretnék a legfelső osztályban maradni, de addig folytatom a birkózást, amíg járni tudok. Tudom, hogy a legtöbb japán birkózó ilyenkor gyorsan visszavonulna, hogy ne veszítse el az arcát, de én szeretem a szumót. Folytatni akarom. El tudja képzelni, hogy amikor fürdöm, ezek a fickók a hátamat és a lábamat sikálják? Ismer akár csak egy baseball-játékost vagy kosárlabdázót, akit így kényeztetnek? A szumó az életem és ha egyszer visszavonulsz, már nem térhetsz vissza." 

  1997. februárjában Konishiki meghívott Tokióba harminchat szegény sorban élő hawaii iskolást, hogy lássanak egy szumótornát, elvitte őket Disneylandbe és megismertette őket a többi hawaii származású rikisivel is. "Szerettem volna valamit visszafizetni a hawaii gyerekeknek. Amikor én kicsi voltam, nem tudtam, hogy kívül ilyen tágas a világ. Azt akartam, hogy a srácok tudják, hogy mindegy, honnan jössz, az a lényeg, hogy meg tudd valósítani az álmaidat."

  Konishiki olyan ember, akinek a szíve még a testénél is nagyobb. Folytatja a "harcot", ahogy küldetését, a szumó minél szélesebb körben való megismertetését és népszerűsítését nevezi.