P. Papp Zoltán

Szumó-birkózás

Ők is egy körben állnak,
miképpen mi is.
Adott jelre áttörnek az
intim szférán, recsegnek
a hegyeknek vállai.
Húsvölgyek ölelkezésére
szétfröccsennek a folyók,
tengerek rengnek.
Az őserő mellett a
finesz is trónt követelhet.
Amidőn egyikük elbukik,
vagy a körön túlra lép,
tapsol a nép, de a
győztes arca rezzenetlen.
Nem öklözi vicsorogva
a levegőt, nem játssza
a szenvedőt, szemén egy
könnycsepp sem juthat át,
méltósággal letérdel,
átveszi jutalmát.
Az alázat fejet hajt
a küzdők érzelmei előtt,
hisz' a vesztes is szerfölött
győzni akart.
Honnan e deviáns nyugalom,
ez ezer éves rituálé?
Hiába sok purparlé,
e sport - gyalázat -
nem kell az újkori
olimpiának.
Méltányosan viselkedni
itt kötelező.
Szüntelen, de
nem kifulladásig
vagy első vérig
folyik a küzdelem.

Mi még játszottunk
ifjúkoron az
enyém a vár,
tiéd a lekvárt,
ma már az a módi,
ha a kivégzés valódi.