• Eredeti neve: Fiamalu Penitani
  
• Honosított neve: Muszasimaru Kójó
  
• Született: 1971. május 2-án, Szamoában
  
• Családi állapota: nőtlen
  
• Kedvenc étele: hawaii egytálételek
  
• Hobbijai: reggae zene
  
  
• Az első szumómérkőzés: 1989. szeptember
  
• Az első dzsúrjó mérkőzés: 1991. július
  
• Az első makuucsi mérkőzés: 1991. november
  
• Legmagasabb elért rangja: jokozuna
  
• Tornagyőzelmek száma: eddig öt
  
• Különdíjai: 1 sukun-só, 1 kantó-só és 2 ginó-só.
  A mérkőzések adatai saját forrásból származnak!

  Képek a Fotóalbumból

  Fiamalu Penitani Szamoában született és élete első tíz évét ott töltötte. Ezután a család (szülők, öt fiú és három lány) Hawaii-ra költözött. Fiamalu, a negyedik fiú nagyon sportos alkat volt, különböző sportágakban is kiválóan szerepelt. A Waianae középiskolában az amerikaifoci-csapat védője volt és kötöttfogású birkózó is volt. Végzősként több ajánlatot is kapott főiskolai sportösztöndíjra, de ő mindet elhárította. "Nem igazán akartam továbbtanulni" - mondta később.

  Egy napon, miközben birkózott, felfigyelt rá az épp ott tartózkodó Date Dzsiicsiró, a montreali olimpia aranyérmes birkózója. Bemutatta Muszasigava ojakatának, aki úgy vélte, hogy az izmos fiatalember alkalmas lenne szumóbirkózónak. De húzódozott attól, hogy egy külföldivel foglalkozzon. Egy évvel korábban befogadott egy másik amerikait, William Molinát (Muszasinobo). Molina dolgai nem alakultak jól, és hamar hazatért. A szumós életformába való beilleszkedés még egy japánnak is nehezen megy, de egy gaidzsinnak még sokkal nehezebben. Végülis Muszasigava ojakata úgy döntött, hogy befogadja Penitanit a csapatba, de egyelőre csak néhány hónap próbaidőre. 1989 nyarán Penitani nem hivatalosan beköltözött a hejába. Ha a határidő lejárta után úgy gondolja, hogy el tudja fogadni ezt az életvitelt, akkor hivatalosan csatlakozhat majd a csapathoz. Ha pedig nem, akkor szabadon hazatérhet. 

  A japán élethez való alkalmazkodás nagyon nehezen ment neki. Nem volt különösebben elragadtatva a japán ételektől és meg kellett küzdenie a nyelvi korlátokkal is. Az első hónapban egyszer sem telefonált haza. Azt mondta, hogy olyan honvágya van, hogy ha telefonált volna, az minden bizonnyal megviseli lelkileg és vissza akar majd menni Hawaii-ra. A nehézségek ellenére nagyon jól végezte a szumógyakorlatokat és úgy látta, hogy van jövője a szumóban. Muszasigava ojakata is nagyon elégedett volt az újonccal. Penitaniban még több rejlett, mint amennyit ő maga gondolt volna. Nemsokára hivatalosan is csatlakozott a csapathoz, és a Muszasimaru sikonát kapta. A Muszasi a csapat nevéből származik, a -maru pedig nevének (Fiamalu) japános ejtéséből. Ezenkívül a -maru gyakori hajónév-végződés is Japánban, és mivel Fia Hawaii-ból érkezett, ez a név nagyon jól illik hozzá.

  Muszasimaru 1989. novemberében lépett először a dohjóra (a könyv adata nem egyezik az én forrásoméval - B.). A dzsonokucsi osztályban meg is nyerte a tornát. Ezt követte a szandanme-tornagyőzelem a következő évben. 1991. júliusában már a második osztályban, a dzsúrjóban birkózott, ezzel a Muszasigava-beja első szekitorija lett. "Bár [mint az egyetlen külföldi a csapatban] magam járom az utamat, ettől kezdve én lettem a király." Az első dzsúrjóbeli tornáját megnyerte, így ő lett az első külföldi, aki ebben a szumóosztályban tornát nyert. Bár a legtöbb fiatal birkózónak évekig elég keményen kell szolgálni a rangban idősebbeket, Muszasimaru olyan gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, hogy elég hamar kikerült ebből a feladatból. "Amikor idejöttem, nekem is ugyanúgy kellett takarítanom, mint bárki másnak. Néha megengedték, hogy egy kicsit lazítsak, mert nem nagyon értettem a nyelvet. De aztán tényleg annyira gyorsan lépkedtem felfelé, hogy nemsokára már azt vettem észre, hogy nekem van kisegítő személyzetem."

  Amióta a legfelső, a Makuucsi osztályban birkózik, Muszasimarunak még nem volt negatív mérlege, mindig több mérkőzést nyert meg, mint amennyit elveszített. 1994. januárjában ózekivé léptették elő. Hat hónappal később, a nagojai szumótornán vereség nélkül megszerezte a tornagyőzelmet. Ő lett az első külföldi, aki 15-0 eredményt ért el. A második győzelmét 1996-ban szerezte meg (Kjúsú Baso), egy történelmi ötös döntő után. 

  Ahogy Muszasimaru egyre magasabb rangú rikisi lett, úgy nőtt a népszerűsége is. Még mindig tanulja a japánt, de birkózótársai nagyon szeretik könnyed, játékos természetéért. Ideális szumós testalkata, jópofa rajzfilmfigurára emlékeztető arca (amely sok japánt az 1870-es évek történelmi alakjára, Takamori Szaigóra emlékeztet) miatt nagyon sokan rajonganak érte, és szeretnének minél közelebb kerülni hozzá. "Mindig azt kérdezik tőlem, hogyhogy ilyen japános a kinézetem? El tudják hinni? Nézzenek rám! Nem úgy nézek ki, mint aki Hawaii-ból jött?" - kérdezi Muszasimaru, akinek ereiben szamoai, tongai, német és portugál vér csörgedezik.

  Sokan úgy tartják, hogy majdnem tökéletes ózeki. Ritkán sérül meg, majdnem mindig legalább tíz győzelemt szerez egy-egy tornán és rokonszenves természete van. Szabad idejében Muszasimaru nagyon szeret szórakozni, különösen a Roppongi-negyed diszkóiban, vagy hallgatja a karaoke-előadásokat (ő maga nem szeret énekelni). De a hejaélet szigorú szabályai, főként az esti kapuzárás gondot okoz neki. "Tudják, amikor kiruccanok, szeretem jól érezni magam." A kijárkálás általában késői hazatérést is jelent, és a Muszasigava-bejának, az egyik legmodernebb szumós épületnek a bejáratot pásztázó videókamerái vannak. Így el lehet kapni a kimaradozókat. Ezt elkerülendő, Muszasimaru néha egész éjjel nem ment haza, csak reggel, az edzés előtt tért vissza - elég nagy merészség volt ez, ha figyelembe vesszük, hogy milyen fárasztóak ezek az edzések.

  Manapság már inkább otthon marad. Olyan híres sztár lett belőle, hogy "csak nagy jelenetek vannak belőle, ha kimozdulok valahová. Nem csak nekem kényelmetlen, hanem mindenkinek, aki belekeveredik. Mindig megállítanak, hogy lefényképezzenek vagy hogy adjak autogramot. Egyszer bementem egy lemezboltba, és miután megvettem a CD-t, amit akartam, nem tudtunk kimenni a boltból. Még ha a saját bátyám jön látogatóba, őt sem tudom körbevinni a városban. Mindig egy srácot (cukebitót, segítőt) kell vele küldenem."

  Muszasimaru rendszeresen edz, súlyzózik a heja konditermében is, reggae-zenét hallgatva. Bár hiányzik neki a hawaii koszt, az amerikai tévéműsor és a focizás, azt mondja: "Az én világom itt van Japánban, a szumóban. Már nem akarok visszamenni."

  Miután két egymást követő tornát (1999. március és május) is megnyert, 1999. május 26-án előléptették a jokozuna rangba, ezzel ő lett a második, nem japán származású szumóbirkózó, aki ezt a legmagasabb címet elérte.