Asashoryu ózeki

(írta: Junji Noda - fordította Kiss Attila)

Vissza a Cikkek indexhez

Ahogy a szerény, mindig mosolygós mongol ózekit hallgatjuk, nem gondolnánk, hogy a japán csupán második nyelve. Ennek ellenére nehéz időket élt meg Japánban a nyelvi problémák miatt.

A Takasago-istállóbeli versenyző megpróbálja a nyelvtanulásban is követni azt az előrehaladást, amit a sportban mutat. A „küzdelem" őszintén szólva macska-egér harcnak tűnik, mert a szumó ranglétrán szörnyen sebesen halad felfelé.

Asashoryu 10-5-ös mérleggel mutatkozott be a Nagy Őszi Szumótornán, mint újdonsült ózeki. Az 1999. januári debütálása óta mindösszesen 22 torna kellett ahhoz, hogy a második legelőkelőbb rangba tornássza fel magát, ezzel a gyorsasággal ő tartja a rekordot.

„Egyszer a reptérre kellett mennem, hogy felvegyem (Takasago) ojakatát, aki bemutatta nekem a feleségét" emlékezett vissza Asashoryu egy tokiói sajtóértekezleten. „Azt mondta ’Ez az én okamim’ Nem hittem neki, hiszen úgy értettem hogy ókamit (farkast) mondott. Később megtanultam, hogy a szumóban az ojakata feleségét hívja mindenki okaminak.

„Láttam egyszer egy videófelvételt magamról, ahogy interjút adok középiskolás koromban. Zavarbaejtő volt hallgatni ahogy beszélek. Azt hittem, egy részeget látok magam előtt."

„Mi volt a legnehezebb? Azt hiszem az, hogy 17 évesen, üres kézzel, nyelvtudás nékül jöttem Japánba. Mosolyognak rád, de közben rosszakat mondhatnak rólad. Kemény idők voltak, de biztos vagyok benne, hogy a jövő tartogat még pár nehéz pillanatot számomra."

A volt mongóliai birkózó, Asashoryu ösztönösen reagál minden szituációban. A tíz győzelemből, amit az őszi tornán, a Ryogoku Kokugikanban szerzett, nyolcat különböző technikával nyert meg - uwatenage-tól kezdve (felső kezes dobás) a sotogake-ig (gáncs az ellenfél külső lábán), ami inkább a dzsúdóban használt fogás.

A maga 185 cm-es magasságával és 137 kg-os súlyával Asashoryu némileg kisebb, mint az átlag birkózóméret. Családja - amely hazájában messzeföldön híres, mint elit mongol birkózó klán - tanácsolta neki, hogy társainál kétszer többet gyakoroljon, hogy a legnagyobb eredményeket érhesse el.

„A család mindig azt tanította nekem, hogy minél többet gyakorolok, annál erősebb leszek" - mondta Asashoryu, akinek az édesapja szekivake rangot ért el a mongol szumóban.

Asashoryu egyik fivére, Dolgorsuren Sumiyabazar két olimpián is képviselte a mongol birkózókat (2000-ben és 1996-ban).

„Már a középiskolás időktől kezdve – amikor a japán szumót kezdtem - állandóan azon gondolkodtam, hogyan tudnám megnyerni a meccseimet."

Egy friss magazincikk szerint azokban az időkben, a Meitoku Gakuin Középiskolában, Kócsi prefekturátusban történt, hogy erőszakosan megfenyegették Asashoryút a speciális mongol szumóstílusa miatt (megragadja az ellenfelét). Majd évekkel később, miután elérte az ózeki rangot, Asashoryu az istállóbeli fiatalabb „testvérein" állt bosszút.

A cikk azzal vádolja Asashoryút, hogy tanulatlan 22 évesként egyik társát céltáblának használta kedvenc elfoglaltságához, a légpuskához.

A kérdésre, hogy igazak-e az állítások, így felelt: „Nem tettem ilyesmit. Semmi nem igaz abból, amit az a cikk rólam írt."

„A középiskolában sem volt semmilyen ’ijime’ (lövöldözés)... 22 évesen úgy érzem, még szinte gyerek vagyok."

Az NHK televíziós adásain figyelve honfitársai, Kyodozan és Kyokushuzan előrejutását a japán szumó ranglétrán, Asashoryu ösztönzést kapott hogy maga is kövesse ezt az utat.

Az állandóan mosolygós arca ellenére túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Asashoryu egy vad, kegyetlen versenyző.

Jobban gyűlöli a vereséget, mint bárki más, és erre a nemzetközi nézőközönség a tanú.

Az őszi torna 11. napján – annak ellenére, hogy ő irányította a meccset - kikapott Takanohana jokozunától. Miközben visszafelé sétált a hanamicsin, magát átkozta vereségéért, méghozzá háromszor is elég hangosan ahhoz, hogy az NHK is fel tudja venni szavait.

„Ez egy harc. Nem számít, milyen közel voltam (ahhoz hogy megverjem Takanohanát), a vereség az vereség marad" mondja. „Az én szumóstílusom az, hogy kitolom a másikat a ringből".

Miután nyolc győzelmet szerzett a legutóbbi tornán, úgy tűnt, Asashoryu jó úton van a jokozuna rang felé.

Ezután viszont elmondása szerint kissé belázasodott, elvesztette a koncentrációját és így négy meccset is elveszített, míg végül 10 győzelemmel zárta a küzdelmeket.

Természetesen a mongol következő célja a szumó legmagasabb rangja, a jokozuna.

A kérdésre, hogy a házasság - ami egyfajta státusszimbólum, ahogy valaki eléri a legfelső rangokat - –is a közeli célok közt szerepel-e, Asashoryu azt válaszolta, hogy még túl sok tanulnivalója van a ringben.

„Még mindig csak 22 éves vagyok, és rengeteg torna van még előttem" mondta. „Egyébként mindegy, hogy mongol, vagy japán nő lesz a feleségem. Kedvelem a japán nőket. Eléggé hasonlít (arcra) a két típus."

„Nem mondanám, hogy nagyon szeretem a japán nőket" - mondja mosolyogva, - „de eléggé kedvelem őket."

Meglátjuk, hogy fog boldogulni ezzel a problémával.

Japan Times, 2002 október 17