Vissza a Cikkek indexhez

A mostanában visszavonult Takanohana jokozuna a szumó bálványa volt a ’90-es években és távozása ez év elején sok olyan kérdést hagyott hátra, hogy hogyan is tudta ezt véghezvinni.

Takanohana, a visszavonult jokozuna és 22 torna győztese, exkluzív interjút adott a Japan Times-nak Tokióban.

Bátyjával, Wakanohanával együtt – szintén visszavonult jokozuna – a Futagoyama istálló meghatározó párosát alkották. A szumóban a Futagoyama dominált az elmúlt évtized jelentős részében.

A 22-szeres Császári Kupa győztes Takanohana (most 30 éves) ojakata lett, és elvárják tőle, hogy vegye át apjától a Futagoyama istálló irányítását.

Japan Times:  Most, hogy hivatalosan visszavonult hogy érzi magát a jövőre vonatkozóan?

Takanohana:  Sok lehetőséget szeretnék biztosítani az emberek számára szerte a világon, hogy többet tudjanak meg a szumóról.

JT:  Sok éven át sztoikus szimbólumként létezett a szumó világában, de most megnyílt. Most látható az igazi természete?

Takanohana:  Most, hogy már nem kell versenyeznem többet, több időm és lehetőségem van arra, hogy más dolgokkal is foglalkozzam.

JT:  Nagyon pihentnek látszik.

Takanohana:  Az is vagyok (nevet).

JT:  Amikor aktív volt, keménynek és sztoikusnak próbálta magát beállítani?

Takanohana:  A szumó versenyzés rendkívül fárasztó. Keménynek és erőszakosnak kellett lennem. Most már felszabadultam ez alól.

JT:  Le tudná írni azt a stresszt, aminek az utóbbi két évben ki volt téve? Amikor szinte folyamatosan a pályán kívül volt sérülés miatt?

Takanohana:  Megoperálták a jobb térdemet. Reméltem, hogy az idő majd megoldja a problémámat, de sokkal tovább tartott, mint vártam, hogy vissza tudjak térni a versenyzéshez. A hétköznapi életben nem volt problémám a mozgással, de a versenyzés az egészen más; kemény ütközéseket, oldalmozgásokat és csavarásokat jelent. Tökéletes kondícióban kell lenned, ezért elhatároztam, hogy addig nem küzdök, amíg a térdem megfelelő állapotba nem kerül.

JT:  Nagyon nehéz időszak lehetett, amíg nem volt képes küzdeni.

Takanohana:  Így is volt. De más sérüléseim is voltak a hosszú szumós pályafutásom alatt. Úgy gondoltam ez a legjobb alkalom egy általános kivizsgálásra.

JT:  Érzett valamilyen kényszert, hogy visszatérjen?

Takanohana:  Úgy éreztem minél hamarabb vissza kell térnem a versenyzéshez, de ez különbözött a kényszertől.

JT:  Most hogy érzi magát fizikailag? Végez valamilyen rehabilitációs gyakorlatot a térdével, csak, hogy normális életet éljen?

Takanohana:  A hétköznapi életben nincs semmilyen problémám.

JT:  A 2001. évi Natsu Bashón elszenvedett szerencsétlen sérülését követően meg kellett operálni, hogy rendbe hozzák az ínszalag-szakadást a jobb térdében. Ezt Franciaországban végezték, szemben sok más japán sportolóval, akik az USA-ban végeztetnek ilyen jellegű beavatkozást. Alaposan megfontolta, hogy milyen kezelésnek veti alá magát?

Takanohana:  Sok kórházban jártam Japánban és sok orvos látott. Később gondoltam arra, hogy külföldre megyek kezeltetni magam, de nem volt konkrét elképzelésem, hogy hova. Eredetileg én is az Egyesült Államokra gondoltam, de az egyik japán barátom, aki Párizsban él már egy jó ideje, javasolta, hogy menjek Párizsba, mert ismer egy térdspecialistát. Amikor találkoztam az orvossal Párizsban és megláttam a szemét, gondolkodás nélkül őt választottam (az operációra).

JT:  Nem gondolt arra, hogy valami mást próbáljon ki?

Takanohana:  Soha (nevet). Soha nem bántam meg a döntéseimet. Ilyen a természetem (nevet).

2001. május 27-én a Natsu Basho-n, Tokióban a Ryogoku Kokugikan-ban Musashimaru elvesztette a rájátszást Takanohanával szemben. Takanohana annak ellenére kiállt ellene, hogy az előző napon a jobb térdében elszakadt az egyik ínszalag.

 JT:  Sok emlékezetes mérkőzése volt a pályafutása során, beleértve azt a rájátszást 1995-ben a Kyushu Basho utolsó napján a bátyja, Wakanohana ellen, vagy a 2001-es Natsu Basho-n aratott győzelmét Musashimaru felett, egy nappal a sérülése után. Beszélne erről a két mérkőzésről, vagy bármelyikről amelyik emlékezetes az Ön számára?

Takanohana:  A Wakanohana elleni mérkőzés nagy figyelmet kapott. Mindketten nagy lendületben voltunk akkor, és ez nagy küzdelem volt a pályafutásom során. A bátyámmal együtt állni a dohjón nagyon megkapó dolog volt.

JT:  Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a bátyja ellen küzdött egy hivatalos tornán. A szurkolók többet is szerettek volna látni. Mi erről a véleménye?

Takanohana:  Nagyon jó lett volna, ha többet küzdhettünk volna egymás ellen, de nem volt több alkalom. Ilyen csak egyszer adódik az ember pályafutása során. Tudja, ilyen az élet (nevet).

JT:  És mi van a Musashimaru elleni küzdelemmel a 2001-es Natsu Bashón? Ez súlyosabbá tette a sérülését?

Takanohana:  Az én hibám volt, hogy megsérültem a 14. napon. Nem volt más választásom, mint küzdeni.

JT:  Nem gondolja, hogy az a harc lerövidítette a pályafutását? Nem volt hiba küzdeni a sérülése ellenére?

Takanohana:  Ez volt a helyes döntés.

JT:  És mi volt az, ami a küzdelemre vezérelte? A szumóbirkózó harcos szelleme, vagy a jokozuna felelőssége?

Takanohana:  Ez nem a jokozuna felelőssége volt, hanem a harci szellemem.

JT:  Más küzdelmek, amik megmaradtak az emlékezetében?

Takanohana:  Az Akebono elleni küzdelmem 1994-ben a Kyushu Basho utolsó napján, amikor is kivívtam jokozunává való előléptetésemet. (Takanohana ezen a tornán verte meg Akebonót és 15-0 eredménnyel nyerte a tornát.) És minden olyan küzdelem, amikor sikerült elérnem a dzsúrjó vagy a makunoucsi osztályba való előrelépést, emlékezetes számomra.

JT:  Hogyan emlékszik a Chiyonofuji elleni mérkőzésére az 1991-es Natsu Bashón?

Takanohana:  Amikor elkezdtem a szumót, akkor Chiyonofuji volt minden idők legnagyobb jokozunája. Alig hittem el, hogy küzdhetek ellene. Úgy éreztem magam mintha egy nem létező, képzeletbeli emberrel állnék szemben a dohjón. Ez sokkal több, mint emlék.

JT:  Két nappal a Chiyonofujival szemben szerzett győzelme után ő visszavonult. Soha nem kívánta, hogy ismét küzdjenek egymással?

Takanohana:  Nem gondoltam ilyesmire. Én nagyon hálás voltam és megköszöntem neki, hogy küzdött ellenem.

JT:  Az Ön visszavonulását a szumótól úgy kezelik, mint Shigeo Nagashima visszavonulását a baseballtól 1974-ben. Erős aggódást lehet érezni az emberek részéről, hogy vajon lesz-e olyan japán birkózó, aki átveheti a helyét, a sport valóságos szimbólumaként. Mit gondol erről?

1992-ben a Hatsu Basho megnyerésével Takanohana lett a legfiatalabb birkózó, aki valaha is tornát nyert. 19 éves és 5 hónapos volt akkor.

Takanohana:  Úgy gondolom, hogy a japán versenyzők erősebbek is lehetnek. Visszatekintve a szumó történetére, van egy olyan érzésem, hogy nemsokára eljön az a korszak, amikor a japán birkózóknak erősebbnek kell lenniük. Jelenleg a két jokozuna közül egyik sem japán származású, de azt hiszem, hogy amikor fenn állnak a dohjón, a lelkükben japán szellem él. Még akkor is, ha nem japánok. És erre a japán birkózóknak büszkének kellene lenniük. És ha jól szerepelnek a dohjón, ez nagyon jót tesz a szumónak.

JT:  Azt mondja, hogy a japán birkózók gondolnak a japán lélekre?

Takanohana:  Nem. Mindenki már japánul gondolkodik. Sok jó dolgot tanulhatunk más országbéli emberektől. És ha ezt hozzátesszük a japán gondolkodáshoz, jobban megbecsülhetünk bizonyos dolgokat és a szumót néző emberek száma növekedni fog.

JT:  Sok megfigyelő úgy gondolja, hogy nehéz lesz fenntartani az érdeklődést a szumó iránt a visszavonulását követően. Van valami elképzelése, hogy hogyan lehetne új rajongókat szerezni az elkövetkezendő években?

Takanohana:  Nagyon fontos, hogy növeljük a gyerekek körében a szumó vonzerejét. Aztán szüleiket és nagyszüleiket is be lehet vonni. Ha ezt összekapcsolja azzal a generációval, nagyon jó dolgot lehet csinálni.

JT:  Gondolja, hogy a szumót jobban el lehet majd adni mind Japánban és külföldön egyaránt?

Takanohana:  A médiával karöltve a szumóból nagy sportot csinálhatunk – mint például olimpia vagy világbajnokság –, amit az emberek nézni akarnak.

JT:  De ha a szumót úgy tekinti, mint a sport egy fajtáját, akkor nincs jogunk azt mondani, hogy ez a világ egyik legnépszerűbb sportja.

Takanohana:  Például több nemzet is van, amelyeknek megvannak a saját nemzeti sporthagyományaik. Azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan növelhetjük ezekben az országokban a szumó népszerűségét.

JT:  Mi a véleménye a jelenlegi évenkénti hat tornáról? Mit gondol, ez sok, vagy éppen megfelelő? Lehet ez jobb is?

Takanohana:  Nehéz erről beszélni (nevet), de vannak úgynevezett dzsungjók is (helyi események az évi hat torna mellett). Nos azt kell, hogy mondjam, hogy a jelenlegi rendszer nagyon megerőltető.

JT:  A tornák fele Tokióban van. Mi a véleménye arról, hogy más városoknak, pl. Szapporónak vagy Hirosimának van esélye arra, hogy megtartsák a saját tornájukat vagy kettőt minden évben, csak azért hogy, nagyobb területet adjanak a sportnak?

Takanohana:  Tulajdonképpen szeretném, ha az emberek eljönnének a Ryogoku Kokugikan-ba (a tokiói szumócsarnok), és megtapasztalják, hogy milyen nagyszerű esemény is ez. Ha Tokión kívül vagyunk, mindig sportcsarnokot kell használnunk. Ez nagyon jó abból a szempontból, hogy helyi szinten is tartanak tornát, de én azt szeretném, ha az emberek a Kokugikanban néznék a szumót. Ha belépünk a Kokugikanba, érezni lehet a hely speciális atmoszféráját. Az lenne a legjobb, ha a Japán Szumószövetség külön helyet biztosítana a Kokugikanban a különböző prefektúrákban élő emberek számára. Ott közvetlenül nézhetnék a szumót. Sajnos a helyi sportcsarnokoknak nincs meg az a speciális atmoszférája, mint a Kokugikannak. Az emberek érezhetik a speciális légkört, amit soha nem érezhetnek a TV-n vagy más médián keresztül. Több gyereket is be kellene vonnunk. Ha megtesszük, többen jönnének a Kokugikanba szumót nézni.

JT:  Mit gondol azokról a tornákról, amelyeket a tengeren túl tartottak? Megérte a fáradságot?

Takanohana:  Nagyon jó, hogy ezek vannak. Ha csak a kulturális hatásokat nézzük például Japán és az USA közt, nagyon jó lenne, ha több ilyen lehetőség lenne. Én voltam már San José-ban (Kalifornia), Vancouverben, Párizsban, Ausztriában, Spanyolországban, Németországban és Brazíliában ilyen eseményeken.

JT:  Hogy érzi magát, mint profi szumóbirkózó külföldön?

Takanohana:  A legnagyobb hatással az volt rám, amikor Brazíliában voltam. Sok japán él ott. Könnyekkel a szemükben nézték és tapsoltak a birkózóinknak. És nemcsak néhány ember, hanem mindenki a sportcsarnokban. Akkor éreztem, hogy a szumó a japán lélek része. És ezért úgy éreztem, hogy meg kellett adnunk a nagomi-t ( szellemi béke, gyógyítás) minden embernek, aki nézte a szumót. A szumó nagyon kemény sport. De ha csak a keménységet mutatjuk, az emberek is csak azt látják. Még a japán embereknek is nehéz megérteni a szumó keménységét. De mi biztosítani akarjuk a külföldieknek is, hogy nézhessék a szumót, amikor csak lehet.

JT:  Szumós családból származik. Az apja ózeki volt, a nagybátyja pedig jokozuna. Amikor kicsi volt, milyen más sportok érdekelték?

Takanohana:  Szinte minden sportot szerettem. Különösen a baseball-t és a focit. Gyerekkoromban baseball-t játszottam és fociztam, mert ezt tudtuk a barátaimmal játszani. Menkót is játszottam (kártyákkal játszott gyerekjáték).

JT:  Milyen jellemvonásokkal kell egy szumóbirkózónak rendelkeznie?

Takanohana:  Kihozni a legtöbbet az erődből. Le kell győznöd a gyengeségeidet, felhasználva azt, amit jól csinálsz. És ezt mind fizikailag és szellemileg egyaránt. Egyik sem hiányozhat. A lelki tényező az egy dolog, míg a fizikai egy másik. Ha a kettő egyesül, akkor küzdhetsz a dohjón. Egyik sem lehet erősebb a másiknál. Nehéz ezt százalékosan kifejezni. Néha mind fizikailag, mind lelkileg erős vagy, de más alkalommal lelkileg gyenge vagy de mégis jól csinálod. A legjobb, ha ez 50-50 %, de nagyon nehéz ezt elérni egy emberi lénynek.

JT:  Elmondaná egy szumó birkózó egy átlagos napját egy torna során? Mennyiben más ez egy jokozuna számára?

Takanohana:  Reggel négykor vagy ötkor kelünk. Déli tizenkettő előtt fejezzük be a gyakorlást. Az ebéd után egyénileg gyakorlunk. Van aki súlyt emel, van aki a sikót gyakorolja (a szumó alaplépése). Ugyanezt csinálják a jokozunák is.

JT:  Kívülről nézve a szumó birkózók élete nagyon egyoldalúnak tűnik. Volt ideje lépést tartani az eseményekkel, amíg aktív versenyző volt?

Takanohana:  Alapjában véve minden percben a szumónak éltünk.

JT:  Volt ideje valami hobbira?

Takanohana:  Nagyon kevés időm volt ilyesmire. Például nagy ritkán tudtam csak golfot játszani, amit pedig szeretek. Ha bármilyen hobbival töltjük az időnket, az fizikai energia felhasználással jár. Úgy gondoltam, hogy nekem minden fizikai energiámat a szumóra kell fordítanom. Szeretek zenét hallgatni naponta. A hobbiról beszélve, szeretek sétálni a városban. A visszavonulásom előtt ez egy kicsit érdekes volt, mert mi kimonót és szettát (japán papucs) viseltünk. És természetesen, amikor sétáltunk, nagy feltűnést keltettünk, mert szumóbirkózók voltunk. De most a városban sétálva ugyanúgy csinálom, mint bármelyik másik ember.

JT:  Említette a zenét. Van kedvenc művésze (japán vagy külföldi)?

Takanohana:  Mindenfajta zenét szeretek, de mostanában gyógyító zenét hallgatok. A természet hangjait hallgatom otthon.

JT:  Van egy fia is. Mit gondol az ő jövőjéről a szumó vonatkozásában?

Takanohana:  Most már mindenkinek megvan a szabadsága, hogy azt csinálja, amit a legjobban szeret és ma már nagyon sok lehetőség van. A fiam úgy nőtt fel, hogy látta az apját a TV-ben. Nos a szumó része lett az életének, az én nagy örömömre. Azt csinál, amit akar, és én szeretnék neki megadni mindent, amit lehet. Nem fogom arra kényszeríteni, hogy szumóbirkózó legyen. Nagyon szeret az iskolában játszani, és még nem kötelezte el magát egy sport mellet sem.

JT:  Tudna mondani olyan embereket akiket tisztel a szumón kívül, akár a sportban, akár más területen?

Takanohana:  Azért kezdtem a szumóba, mert tiszteltem az apámat. És ez most is így van.

JT:  Van kedvenc mondása vagy kifejezése? Szavak, amiket minden nap használ?

Takanohana:  Mindig tiszta és egyszerű szeretnék lenni. Tiszta és egyszerű az életben, az emberekkel és a szumóval. A tisztaság nagyon fontos a szumóban.

JT:  Érzett valaha félelmet a dohjón?

Takanohana:  Nagyon ideges voltam a legelső mérkőzésemen (nevet). Természetesen minden küzdelem előtt izgultam, de ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, megtanultam túltenni magam rajta. Félelem? Azt hiszem éreztem félelmet először. Reszkettek a lábaim. De kinyújtóztattam őket és túltettem magam rajta.

JT:  Mi a véleménye arról, hogy nők nem léphetnek a dohjóra?

Takanohana:  Nagyon komoly viták vannak erről a kérdésről a Japán Szumószövetségen belül. Nagyon komoly nézetkülönbségek vannak a szumón belül, és megvan az esélye annak, hogy ki is törheted a nyakad. Komoly csatákat vívunk minden nap erről a kérdésről. Nem tehetjük meg, hogy nőket engedünk fel olyan veszélyes helyre, mint a dohjó. A szumóban, azt mondják, hogy a férfiaknak, vagy a szumóbirkózóknak, meg kell védeniük a nőket. De a hagyomány szerint ezt nem nyilvánítottuk ki. Erről nem beszéltünk. A szumóbirkózó egy harcos. A dohjón vérzünk vagy megsérülünk. A nők olyan nemes lelkűek, és a harc a férfiak dolga. Ez a hölgyek elsőbbségének japán verziója.

JT:  Ez nem diszkrimináció a nőkkel szemben?

Takanohana:  Szerintem nem. A férfiaknak nem lenne szabad megengedni, hogy megmarkolják a nőket a dohjón, mert az a harc helye.

JT:  Miért gondolja, hogy a szumó olyan fontos Japán számára?

Takanohana:  Mert a szumó az erő szimbóluma. Erő a harcban és a nők védelmében. Ez közös gondolkodás a szumóvilágban és ez nagyon is japános gondolkodás. Ezt nehéz megérteni. De ez az oka, hogy a szumó folyamatosan jelen van a japán szellemiségben. Nemigen lehet kimondani, de a szumó lényege itt létezik Japánban. Nagyon sokan jönnek külföldről. Ők például amatőr birkózók, vagy fiatal olimpiai várományosok. Idejönnek Japánba és megpróbálják felvenni a japán stílust. Megtehetik, mert ajánlással rendelkeznek.

JT:  Mit javasol azoknak a gyerekeknek, aki a szumót választják?

Takanohana:  Rajzoljanak egy kört a földre és legyenek rajongói a szumónak. Ez ilyen egyszerű. Ez az a sport, amit a szüleik és nagyszüleik néztek. Azt akarom, hogy emlékezzenek erre a gyerekek.

 Az eredeti japán szöveg megnézhető a weboldalunkon.