A kimarite illusztrációk a Nihon Sumo Kyokai tulajdonát képezik

Igen, tényleg többen vannak, mint negyvennyolcan. :-) Valójában "hetven kéz"-nek kellene őket hívni. Kattints a nevekre és láthatod a technikákat ábrázoló képeket, a Japán Szumószövetség szerveréről letöltve.

A támadó dulakodás közben egy alkalmas helyzetben testsúlyával hátrafeszíti ellenfelét.

A támadó mindkét kezével megragadva és hátracsavarva ellenfele karját, maga mögé dobja, fordítja küzdőfelét. A technika a japán halászok hagyományos hálóvetési módszerére emlékeztet, innen a neve.

Hasonló az amatőr és profi birkózásban megtalálható, ugyanezt a nevet viselő technikához, melyben a támadó úgy viszi le ellenfelét, hogy mindkét kezével megragadja és felemeli annak lábát.

A támadó belülről keresztbe beakasztja sarkát ellenfele lábába. Miközben maga felé húzza ellenfele lábát, mindkét kezével megragadja, majd hátra- vagy oldalra csavarja karját ugyanazon az oldalon, földre kényszerítve ezzel a küzdőfelét.

Ha egy rikisi nem jelenik meg a mérkőzésen, az számára automatikus vereség, míg az ellenfél fuszensó-val győz.

A támadó kezeivel satuba fogja a védő nyakát és csavaró, feszítő mozdulattal a földre kényszeríti őt. Tokkurinage-nak is nevezik a technikát.

Önfeláldozó technika, alkalmazására általában a dohjó szélén kerül sor. A támadó, átnyúlva ellenfele vállán, megragadja annak mavasiját, és saját magára húzza őt, miközben igyekszik kifordulni alóla. A technika japán nevének jelentése: "a sziklán megtörő gyenge hullámverés".

Egyike a leggyakoribb technikáknak, gyakran látni tachi-ai-nál, vagy azt követően, ha az ellenfél leszegett fejjel rohamoz. A támadó ilyenkor kitér ellenfele útjából, és a hátra, vagy vállra mért, lefelé irányuló csapással földre küldi őt.

Gyakori szumó technika. Hasonló a hatakikomi-hoz (leütés), amennyiben előrerántva a földre küldi az ellenfelet, vállánál, karjánál vagy mawashi-ja elejénél fogva.

Karfonásos technika. Az egyik kart belülről markolva, a rikisi a másik karját arra használja, hogy az ellenfél másik kezét vagy karját megfogja, majd az ellenfelet lehúzza vagy leszorítsa.

Az ismert dzsúdótechnikához hasonló módszer. A támadó mindkét kezével maga felé húzza a védő karját. Egy pillanatra elengedve a kart a vállhoz közelebb fogó kezével, befordul az ellenfeléhez. Szorosan tartja és tovább húzza a kart, végül átdönti ellenfelét vállán vagy csípőjén.

A támadó a küzdőfele rohamozó teste alá feszül, és megragadva őt egyik vagy mindkét lábánál, esetleg a mavasijánál fogva, hátrafelé átemeli őt magán.

A támadó mindkét karjával közrefogja ellenfele karját és befordulva földre csavarja őt.

A támadó belülről bekulcsolja lábát a védőébe és elfordul tőle. A láb emelése és hátrafeszítése közben továbbkulcsolja magát a bokán vagy alsó lábszáron, hogy a védőt kiemelhesse, és a földre ejthesse.

A támadó ellenfele hóna alá bújik, miközben szorosan fogja küzdőfele mavasiját az ellenkező oldalon. Mélyen belép a védő elforduló teste mögé a fogás oldalán, ezzel lábkulcsot, vagy lábdobást is kezdeményezhet. Eközben kiegyenesedve, felsőtestével hátrafeszíti ellenfelét.

A támadó ugyanazon a lapockán alkalmazott belső és külső fogással földre viszi ellenfelét hátralépve és maga felé rántva.

Belharcnál a támadó belülről átkulcsolja ellenfele közelebbi lábát, és maga felé húzza, eközben karjával hátrafeszíti a kiforduló küzdőfelét. Önfeláldozó technika.

A támadó belülről elkaszálja ellenfele lábát (bal oldalit a ballal, vagy ellenkezőleg). Az ellenfél előre bukása gyakran párosul egy jól időzített hátba veréssel.

Általában a tachi-ai-nál, vagy azt követően látni. A támadó oldalra lép és belülről elkaszálja vagy kirúgja ellenfele elől lévő lábát, miközben a vállánál vagy a közelebbi karjánál fogva a földre rántja.

A támadó kívülről átkulcsolja ellenfele karjait, majd saját csuklójánál fogva felfelé és magához szorítja küzdőtársa megfeszített könyökét. Ez olyan erős nyomást gyakorol az ellenfél ízületeire, hogy nem tud védekezni a dohjón kívülre vezetés ellen.

A támadó kívülről átkulcsolja ellenfele karjait, leszorítva azokat. Ezután nem magához feszíti őket, mint a kimedashi-nál (kiszorítás kettős karkulccsal), hanem testsúlyával a földre kényszeríti a küzdőfelét. Mindkét karkulcsot azután láthatjuk manapság, hogy az ellenfél kettős belső fogást kísérel meg.

A támadó mélyen a védő első lába mögé lép, majd küzdőtársát hátrafordítja a térdtámasz segítségével.

Ennek a módszernek az alkalmazása akkor a leghatásosabb, ha uwatenage (karon-átdobás) vagy shitatenage (kardobás) technikával kombinálják. Amint a küzdőfél előrelép, hogy ezeket a technikákat kivédje, a támadó megragadja combjánál, vagy közel ahhoz, és lábát felfelé húzva, hátrafeszíti ellenfelét.

A támadó befordul ellenfeléhez, miközben a csípőjére húzza őt. A húzást folytatva kiegyenesíti lábát, és átdobja a védőt, aki a hátára fordul. Külső vagy belső fogásból egyaránt indítható.

A támadó karjával az ellenfél belül lévő karját magához szorítja. Ezután a támadó az ellenfél ezen karját a könyöknél vagy a bicepsznél fogva a kar irányába lefelé kiforgatja ellenfelét. A támadó másik karja akár kívül akár belül elhelyezkedhet és lehet az ellenfél hátán vagy nyaka körül amikor indítja a technikát.

A támadó kívülről átkulcsolja ellenfele karjait, leszorítva azokat. Ezután elfordul tőle, ezzel a földre dobva küzdőfelét. Gyakran használatos a dohjó szélén utolsó kísérletként a küzdelem megfordítására.

Leggyakoribb formája, hogy a támadó szemből ellenfelének feszül előre tolást megkísérelve. Az előre mozgás közben kívülről lecsúsztatja kezét ellenfele lábára és megragadja azt a bokánál vagy a lábikránál. A megragadott bokát maga felé és felfelé húzza miközben testét ellenfelének feszíti és hátradönti őt. A technika variációja amikor a támadó ellenfele mögül hajtja végre a boka elkapását.

A támadó egyik kezével átkarolja ellenfele nyakát. Másik kezével leszorítja a küzdőtárs belső fogó kezét. A támadó a nyak hátracsavarásával addig feszíti a védő testét, míg az kifordul és a földre esik. Az erőtechnikák közé sorolják.

A test-test elleni küzdelmet is megengedő harcművészetek minden ágában megtalálható, hasonnevű technika. A támadó egyik kezével átkarolja ellenfele nyakát, miközben befordul és másik kezével magához, lefelé húzza a védőt, aki így a földre fordul.

A támadó saját belső keze felé csavarva dobja földre ellenfelét úgy, hogy közben nem fogja a mavasit.

Ez a technika három támadó módszer együttes alkalmazását jelenti. A támadó egyik lábával előrelép a védő testének feltámasztására, közben megragadja annak lábát a combja mögött, és megpróbálja kihúzni alóla. Ugyanakkor fejét leszegve a küzdőfél felsőtestéhez feszíti, hogy hátrafelé kényszerítse.

A támadó belső vagy külső fogásban kifordul, és gáncsként a védő lába elé (általában a térde útjába) helyezi saját lábát. Miközben lábával hátrafelé kaszálja, kezével előre húzza ellenfelét, hogy átessen kitartott lábán.

A támadó, elemelve a talajról ellenfelét, talpával a boka külső részére mért ütéssel kirúgja a küzdőfél alól a lábát. A lábmunkával egy időben felsőtestével oldalra, vagy hátra feszíti a védőt.

A támadó, ellenfele háta mögött állva a dohjón túlra nyomja őt.

Miután a támadó ellenfele mögé került, lábát ellenfele lábába akasztva belülről vagy kívülről elgáncsolja miközben előre és lefelé löki.

Hikiotoshi hátulról végrehajtva. Miután a támadó ellenfele mögé került, tetszőleges fogást alkalmazva hátralépve távolodik ellenfelétől és közben hátra lehúzza ellenfelét.

A támadó az ellenfele mögött állva a számos lehetséges kéztartás valamelyikével előre és lefelé dobja. A technika kulcsa a támadó megfelelő elhelyezkedése az ellenfeléhez képest a dobás pillanatában.

Az okuridashi-hoz (kilökés hátulról) hasonlóan a versenyző az ellenfél háta mögül támad, de mielőtt kiszorítaná a védőt, az a földre esik.

Tsuridashi hátulról végrehajtva. A támadó mögékerülés után valamely fogással megemeli ellenfelét és a körön kívülre teszi. Mivel az ellenfél mindkét lába a levegőben van a támadó egyik lábával átlépheti a kör szélét mielőtt az ellenfele lába leér anélkül, hogy ezzel ő veszítene.

Tsuriotoshi hátulról végrehajtva. A támadó mögékerülés után felemeli ellenfelét a számos lehetséges fogás valamelyikével majd a földre dönti.

A védő egy kardobást vagy karon átdobást kivédendő, mélyen előrelép a támadó dobó karjától messzebb eső lábával. Amint a védő előrelépett, a támadó - szabad kezével lenyúlva - megragadja és felhúzza az előretolt lábat, eközben felsőtestét az ellenfélhez nyomva hátrafeszíti őt.

Leggyakrabban a küzdőtér szélén látható technika used by the attacker as he digs in. Egy szokásos mély fogásból a támadó hátralép és megcsavarja ellenfelét kifelé a fogó karja irányába.

A támadó az ellenfél mavasijának igénybe vétele nélkül kitolja küzdőtársát a dohjóból. Szemben a tsukidashi-val (kitaszítás szemből) a támadó keze mindvégig ellenfelén van. Az egyik legáltalánosabb technika, kedvelői a tsuki/oshi (taszító/toló) specialisták.

A tsukitaoshi-hoz (letaszítás szemből) hasonlóan, a támadó ennél a technikánál is hátra-, majd kinyomja ellenfelét a dohjóból.